A kerékpár alkatrészei

A kerékpár alkatrészei a stílusától függően a sebességváltó karokat vagy a versenykerékpárokon népszerű alsó csőre szerelik fel a szárra, vagy a kormány végére. Egy kábel van rögzítve, amely az első és a hátsó váltóhoz nyúlik. Az első váltókat, amelyek a láncot az egyik hajtólánckerékről a másikra mozgatják, az üléscsőre lehet rögzíteni vagy keményforrasztani. A hátsó váltók felcsavarozható akasztókkal vagy beépített akasztókkal szerelhetők fel.

Kormány és szárak

A kormány felemelhető, lapos vagy leeshet. A kerékpárszárhoz vannak csavarozva, amelyet ezután a fejcsőbe illesztenek. A fejhallgató alkatrészei, beleértve a csapágyakat, csészéket és rögzítőanyákat, a fejcsőhöz vannak rögzítve. A headset lehetővé teszi, hogy a villa a fejcső belsejében elforduljon, és így könnyebbé válik a kormányzás.

Fékek

A fékkarok a kormányra vannak szerelve. A kábelek a fékekhez nyúlnak, és a féknyergekhez vannak rögzítve. A műanyagból vagy szövetből készült szalag ezután rögzíthető a kormányra, és a végeit bedugják.

Nyergek és nyeregtartók

Az ülésoszlopok általában acélból vagy alumíniumötvözetből készülnek, és csavarral vagy rögzítéssel vannak rögzítve. A nyereg általában öntött párnából készül, és nejlonnal vagy műanyaggal van bevonva. Bár a bőr sokáig a nyergek alapja volt, ma már ritkábban használják. A hajtókar támogatja a pedálokat, és átadja az erőt a pedálokról a láncra és a hátsó kerékre. A hajtókarkészletek acélból vagy alumíniumötvözetből készült hajtókarokból, láncgyűrűkből és a tengelyből, csészékből és csapágyakból álló alsó konzolból állnak. Csavarokkal és kupakkal vannak rögzítve a kerékpár alkatrészei a kerékpárváz alsó tartójába. Ezután a pedálokat a forgattyús karok végeihez kell csavarni.

Kerekek, gumik és agyak

A kerékgyártók megfelelnek a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) rendszerének a kerékátmérő és az abroncsméret tekintetében. A kerekeket olyan gépekkel lehet megépíteni, amelyek az acélszalagokat karikákká görgetik, amelyeket a felnibe hegesztenek. A keréktárcsák úgy vannak megfúrva, hogy elfogadják a küllőket, amelyeket körönként befűznek a felni és az agykarima közé. Az egyenletes feszültség elérése érdekében a kerekeket radiális és oldalirányban ki kell igazítani vagy ki kell egyenesíteni. Ezután rögzítjük a keréktárcsát, a gumiabroncsot és a belső tömlőt. A lánc a kerékpárra is felszerelhető. A hátsó kerekek szabad/kerékkel vannak felszerelve, amely több fogaskerékből és távtartóból áll, amely megszabadítja a hátsó kereket a forgattyús mechanizmustól, amikor a motoros abbahagyja a pedálozást. A kerekek a kerékpár alkatrészei és a kerékagyon áthaladó tengely segítségével vannak rögzítve a kerékpárvázhoz. A tengelyt a végén csavarokkal vagy gyorskioldó nyársakkal lehet meghúzni.

A kerékpárok jövője ígéretesnek tűnik, ahogy közeledünk a 20. századhoz. Az 1990-es években a kerékpártechnológia fejlődése az emberi erővel hajtott járművek tervezésének fejlődéséhez vezetett. A legtöbb HPV alacsonyan fekvő fekvőtámasz, amelyek aerodinamikusabbak, mint a hagyományos kerékpárok, ezért csökkentik a légellenállást és növelik a sebességet. A fekvőtámaszok is biztonságosabbak, és sok a raktér és az időjárás elleni védelmet is biztosítja. A kerékpár és az autó hibridje, az Ecocar az 1990-es években kezdett megjelenni az európai utcákon. Egy holland sebész, Wim Van Wijnen tervezte, időjárás elleni védelmet, biztonságot, csomagmegőrzőt, könnyű karbantartást, kényelmet és sebességet biztosított.

A számítástechnika alkalmazása nagymértékben növelte a gyártók és tervezők tervezési képességeit. A tervezők képesek szimulálni a kerékpáron ható különféle erőket, mint például a pedálozást és az útrázkódást. A számítógép által generált programok egyszerűbbé teszik a tesztelést, a tervek változatai pedig könnyebben és gyorsabban módosíthatók.